PokerStars honlap
Daniel Negreanu exkluzív 1. rész: szuper high rollerek, lépéstartás a kölykökkel és felkészülés a PSPC-re
Daniel Negreanu első fizetős helye 1997-es dátummal került be a Hendon Mob adatbázisába, amikor Kid Poker becenevéhez méltóan még valóban kölyök volt. Azóta több mint 35 millió $-nyi versenynyereménnyel gyarapodott, millió dolláros készpénzes játék potokért játszott, és még filmet is készítettek az életéről. Elég annyit mondanunk, hogy mindent megtapasztalt, ami a póker világában előfordulhat. Legalábbis a PokerStars Players No Limit Hold'em Championshipig (PSPC)


Daniel Negreanu teltház előtt bejelenti a PSPC-t Prágában

Mivel őt választották ki, hogy a PokerStars Championship Prága versenysorozaton bejelentse a PSPC-t, és az esemény megtervezéséhez is kulcsfontosságú tanácsokat adott, Negrenau szakmai hírnevét nagymértékben befolyásolja a PSPC sikere. Bár még messze vagyunk tőle (a PSPC 2019 januárjában lesz), kimondhatjuk, hogy meg van győződve a projekt sikeréről. A PokerStars blog (angol nyelvű) cikkében Negreanu így nyilatkozott: „Úgy gondolom, hogy ez egy rangos csúcseseménnyé válik. […] A PokerStars valami olyasmit keresett, amivel lázba hozhatja a közösséget, és úgy érezték, ezzel sikerülni fog."

Ideje felkészülni a PSPC-re

A PokerStars játékosai számára több mint 300 darab igen jelentős értékű, 30 000 $-os Platinum Pass érhető el. Ezzel bejutsz a 25 000 $-os nevezési díjú PSPC-re, és fedezi a költségeidet, a szállásodat és számtalan kagylót, míg a Bahamákon időzöl (nézz utána, felséges). De tegyük fel, hogy nyersz egy Platinum Passt, és lefoglalod a helyed egy kihagyhatatlan pókeres eseményre.

Nem igazán van esélyed a megnyerésére, ugye? Mit szólnál csak egy pénzbe éréshez? Szerencsére Mr. Negreanu sokkal optimistább az esélyeiddel kapcsolatban. Az exkluzív interjú első részében megtudhatod, hogyan készülhetsz fel a PSPC-re, és mire számíthatsz ezen a 25 000 $-os versenyen, ha bejutottál. 

PokerStars School (PS): Van valamilyen szokásos rutinod a játék előtt egy-egy nagy pókerversenyen?

Daniel Negreanu (DN): Egyébként is katonás rend szerint élem az életem. Azt szoktam mondani, hogy az alvás a kulcs. Nagy alvó vagyok. Mindig alszom nyolc órát. A felkészülésről szólva: együnk egy kiadós reggelit egészséges zöldségekkel és fehérjeturmixszal – vagy valami hasonlót. És iktassunk ki minden zavaró tényezőt, próbáljunk meg csak arra koncentrálni, amit aznap tennünk kell.

PS: Jobb, ha sokat pókerezik az ember a versenyre való felkészülésként, vagy érdemes inkább szünetet tartani, hogy kipihent legyen aznap?

DN: Tapasztalatom szerint mindkét megoldás hatékony lehet. Ha jól mennek a dolgaink, és nyerünk, akkor az az ideális, ha sokat pókerezünk. Azonban, ha nem annyira jönnek össze, és egy kisebb pechszériánk van, akkor néha egy szünetből felfrissült aggyal és némi egészséges félelemérzettel felvértezve térhetünk vissza. Ez az egészséges félelemérzet segít engem is, hogy éber maradjak.

PS: A PSPC versenyen valószínűleg több száz olyan játékos is lesz, akik sosem játszottak még egy 25 000 $-os versenyhez foghatón. Van valamilyen tanácsod az ilyen kezdő játékosok számára, hogy ne uralkodjon el rajtuk az idegesség?

DN: Általában ezeken a versenyeken olyan sok zsetonnal kezdünk a vakokhoz képest, hogy nem kell a korai szakaszban ezek gyűjtésével foglalkozni. Ha valaki még nem érzi magát teljesen kényelmesen, melegen ajánlom, hogy játsszon kissé konzervatívabban, ne tegyen semmi őrültséget, és figyelje meg, kik a cápák az asztalnál, kik a hozzá hasonló szintű játékosok, és hogy mit gondolnak a többiek róla. Az első egy-két órában ki fog alakulni róla egy kép az asztalnál, amit majd később kiaknázhat.


A Platinum Passok egyikének megnyerésével elérhetővé válik egy 30 000 $-os csomag a Bahamákra

Nagy hiba, ha az ember azt gondolja: „Meg fogom nyerni a versenyt!" Az első szinten nem nyerhetjük meg a versenyt, viszont elveszíthetjük.

PS: Hibát követnek el a selejtezőről bejutottak a PSPC-n, ha nem az az elsődleges céljuk, hogy jól érezzék magukat?

DN: Úgy érzem, akkor tudok a legjobban pókerezni, ha fel vagyok pörögve, akár azért, mert nagyon rangos versenyen játszom, akár azért, mert az asztal légköre nagyon-nagyon jó. Ha plusz stressz nehezedik ránk azáltal, hogy nem élvezzük a környezetet, akkor csökken az esélye, hogy a legjobb formánkat hozzuk a játékban.

A lehető legkényelmesebben kell éreznünk magunkat, ami néhány embernek nehezen szokott menni az elején. De pár óra elteltével talán ők is ráébrednek, hogy ez is csak póker, ugyanaz a játék, amit azért játszottak, hogy ide eljussanak. Talán kicsit keményebb játékosokkal kerülnek szembe, de ez akkor is csak póker.

PS: Ha nem élvezed, akkor félig értelmét veszti a játék?

DN: Úgy gondolom, az élvezet az elvárások elengedéséből fakad. Ha túl nagyok az elvárásaink a pénzbe éréssel vagy a nyeréssel kapcsolatban, akkor növeljük a stresszt. De ha úgy megyünk oda, hogy nem győzelmet várunk el magunktól, hanem csak átadjuk magunkat az élménynek, akkor élvezni fogjuk a játékot, és nem is fogunk annyira letörni, ha veszítünk. Mert a játékosok nagy része veszít! De ha így állunk hozzá, akkor valójában semmit nem veszíthetünk.

PS: Elkanyarodva egy pillanatra a PSPC-től: mi egy 2018-as szuper high roller szokásos felállása?

DN: Nagyon sok a hivatásos. A verseny, amelyen a beszélgetésünk idején játszom [egy 100 000 $-os torna a Bellagióban, ahol Daniel végül második helyen végzett, és 936 0000 $-t nyert] a legkeményebb verseny, amelyen valaha pókereztem. 20 játékos indult rajta, egyiküknek sincs rendes munkája, egyikük sem hobbijátékos, és mindegyikük valódi mágus.

Vagyis nagyon-nagyon kemény! Általában az ilyen mezőnyökben 20 hivatásost és talán 3 hobbijátékost láthatunk. De még ezek ellen a hobbijátékosok ellen is kemény a játék időnként, mivel éles eszű fazonok elég sok pénzzel, akik tudják, hogy nincsenek előnyben, de eljöttek az élmény kedvéért. Nem találkozunk itt sok középszintű grindelővel, akik leteszik a pénzt, és játszanak. Ma már eléggé elismerik – hacsak nem Phil Hellmuth vagy –, hogy ezek a pókertörténelem legjobb játékosai, ha no limit holdemről van szó.


Phil Hellmuth gyakran lenéző a pókerjátékosok új generációjával kapcsolatban

PS: Ilyen sok jó játékossal a szuper high rollereken vannak azért még mély szakadékok a játékosok között, vagy a szórás rendkívül fontos tényezővé vált, mivel mindnyájatoknak annyira kiegyenlített a tudása?

DN: A szórás minden bizonnyal fontosabb tényezővé válik, amikor sok olyan játékos van együtt, akik mind nagyon-nagyon jók. Természetesen vannak játékosok, akik felkészültebbek másoknál, de az eltérések egyértelműen kisebbek az olyan eseményeken tapasztalhatónál, mint például egy 5 000 $-os PCA főverseny. [A szóban forgó eseményen], az említett srácoknak mind komoly előnye és nagy ROI-ja van.

Ha a ROI (a befektetésarányos megtérülés) fogalomkörében gondolkodunk, akkor amikor a WSOP főversenyre nevezek 10 000 $-ért, az szerintem kapásból körülbelül 40-50 000 $-t ér. Ez 400%-os ROI. Namármost, ha valaki egy ilyen szuper high rolleren játszik, és 15%-os a ROI-ja, az már igen jónak számít.

PS: Ahhoz, hogy befizessen ezekre az eseményekre, mindenkinek úgy kell gondolnia, hogy előnye van. De lehetetlen, hogy ez mindenkinél így is van. A játékosok némelyike becsapja magát, valójában nem nyerő játékos ezeken a tornákon?

DN: Ha 20 ember játszik egy versenyen, és nem vonnak le jutalékot, akkor értelemszerűen néhányuk téved, ha azt gondolja, hogy előnye van. A high roller tornákon általában az első nevezésnél nincs rake, majd a másodiknál van, így rengeteg játékos játszik rake nélkül. Ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha csak egy kicsit vannak nullszaldó felett, már hasznot hoznak nekik ezek a versenyek. Ez a forgatókönyv tipikusan akkor működik, amikor néhány amatőr is van a mezőnyben. De amikor kiveszed az egyenletből az amatőröket, akkor a mezőnynek legalább [gondolkodik] 25-30%-a vesztő játékos.

Azzal szoktam viccelődni, hogy lehetsz a világ ötödik legjobb játékosa, de amikor a négy legjobbal játszol, akkor te vagy a leggyengébb!

PS: Az alapján, amit láttam, a flop előtti játék sokkal passzívabbnak tűnik most, mint régen. Így van?

DN: 2010-2011 környékén az emberek megbolondultak. Egy 6-betes, előrántós, hősködős, macsó dolog volt ez. Akkor is tudtam, és most is, hogy ez őrültség volt. Ez egyszerűen nem jó póker! A fejlődés abban áll, hogy az emberek újra felismerték, hogy erre nincs szükség. Most is látunk 3-betelést, de már korántsem találkozunk annyiszor 4-bettel. Sokkal gyakoribb a vak megvédése, a tartás akár emelő lapokkal, a megadás és a flopnézés. Ilyen az optimális játék. Az 5- és 6-betek korszakában volt néhány játékos, aki így játszott, ők most vagy sült krumplit árulnak, vagy megtanultak alkalmazkodni.


Negreanu 2009-ben, amikor a 6-bet A-Q-val elég „szokványosnak" számított

PS: Sajnálod, hogy a pókeres világ többi része is tudja már azt, amit te?

DN: Nem, voltaképp örülök neki. 2003–2005 környékén mindenki más felett álltam képességek terén. Olyasmit csináltam, amivel jócskán megelőztem a koromat. Őszintén szólva ez túl egyszerűvé tette a játékot. Mindent megnyertem, és még csak nem is volt nehéz megnyernem mindent.

Egy kicsit csökkent a fejlődés iránti érdeklődésem, míg most, az utóbbi két évben ezeken a szuper high rollereken a tudásszint jóval magasabb annál, amilyen az enyém, annak ellenére, hogy jelenleg sokkal jobb vagyok, mint 2004-ben voltam. Az az igazság, hogy a 2004-es énem még letarolta a mezőnyt, amiben játszott, most viszont nem vagyok az első számú játékosok között abban az erős mezőnyben, ahol játszom.

PS: És mindez csak annak köszönhető, hogy az elit átlagos szintje annyival magasabb?

DN: Udvariatlannak találom, hogy Phil Hellmuth sokszor úgy beszél ezekről a kölykökről, mintha idióták volnának és nem lennének nagyon ügyesek. Ezek a srácok naponta 12–14 órát töltenek azzal, hogy igen-igen keményen tanulják a játékot. És ahogy az minden téren igaz – nem állhatunk le a tanulással 15-20 évre abban a hiszemben, hogy csak besétálunk majd, és legyőzzük őket. Ők a legmagasabb szinten vannak, a legjobb formájukat hozzák, és keményen dolgoznak a játékukon. Bolondság azt gondolni, hogy versenyben maradhatunk velük, ha nem teszünk bele mi is annyi munkát.

A 2. részben következik: Daniel Negreanu mesél arról, hogy kik azok a fiatal mágusok, akiktől retteg az asztalnál, hogy milyen hatása van a Fekete Pénteknek, és hogy tényleg megnyerheti-e a PSPC-t egy Platinum Pass-szal kijutó játékos…

X Sütiinformáció

Sütiket helyeztünk el a számítógépeden, hogy javítsuk a felhasználói élményedet weboldalunkon. Bármikor megváltoztathatod a sütibeállításaidat. Ha nem változtatsz rajtuk, azt beleegyezésnek értelmezzük a továbbiakra vonatkozóan.